Re: Sporthaj!
Basszus, az a durva, hogy minél többet gondolkodom a dolgon, annál valószínűbbnek tűnik, hogy a Princess Leia-haj a megoldás.
Sporthaj!
Asszem, kezdem érteni, miért mondják a rövid hajra, hogy sportos. Baszki, én ettől megőrülök. Hónapok óta csatatér a fejem. Minden edzés végére csuromvizes és kócos a hajam, pedig már mindenfélével kísérleztem. Hajráfokat vásároltam, meg hajgumikat, meg mit tudom én. A legrosszabb a jóga, amiről mindenki azt hiszi, hogy gyógytesi. Gyógytesi, ja, Lara Croftnak. Persze úgy kell nekem, minek járok olyanra, ahol 36 fokosra fűtött teremben, párásító mellett kell rezzenetlenül (hahaha!), 21 lélegzeten át kitartani pózokat. Szóval nem tudom, mit csináljak a hajammal. Sima copf, az nem jó, mert lelóg, és ha a hátamra fekszem, gyakorlatilag a földhöz szegezem magam. Ha a fejem tetejére kötöm, a fejenállásnál van útban. Ha a tarkómra, akkor meg a gyertyánál, például. First world problem, tudom.
Mindenféléket kitalálok. Ma rettentő önelégült pofával álllítottam be az antigravity órára, ami fyi ilyen, szóval néha halálközeli élménynek tűnhet, de amúgy meg az agni jógához képest tényleg gyógytesi, ha úgy vesszük, szóval elvileg nem leszek annyira zilált a végére. Azért voltam önelégült, mert azt hittem, hogy végre feltaláltam az ultimatív jógafrizurát. Két copfba fontam a hajam, és ilyen hátsó koszorúban vagy miben rögzítettem két csattal, gondolván, akkor majd ott a tarkómon eloszlik a hajtömeg, és nem lesz útban. Kábé öt perccel kezdés után már a szélrózsa minden irányába állt a hajam, bár lehet, hogy pontosabb, ha azt mondom, olyan voltam, mint a tavaszi ártéri erdőn hínárba gabalyodott kedves kis gödölye, amely szívszaggatóan segítségért mekeg.
Szóval ideje komolyan elgondolkodni az úgynevezett SPORTHAJ mibenlétén. De most komolyan, mások ezt hogy csinálják? Vagy tényleg vágjam le? Vagy mi van már? Ötletek, valaki?
Lucky Eleven
Ma délelőtt 11 órakor, több mint 5 év után kiléptem a munkahelyemről.
Csütörtökön délelőtt 11 órára megyek tetováltatni.
Hogy szerdán és pénteken 11-kor mi lesz, még nem tudom, de egy biztos:
ROCK AZ ÉLET, YEAH.
Frissen töltött
Tegnap inni akartam egy pohár kólát, és mikor belekortyoltam, rámtört az emlék gyerekkoromból, ahogy a frissen töltött PEPSIből az orromba csapódnak a kicsi, szúrós, hideg buborékok. Igazából ettől volt menő kólát inni, meg a hozzá társuló mélysötét, karamellás szagtól. Nem?
Harminchárom.
Nyald a seggem télen-nyáron, háháhá!
Komolyra fordítva a szót: ez a harmincharmadik születésnapom, az én koromban mások már anyák, még az anyám is anya volt, pont egynapos voltam, amikor ő töltötte be a harminchármat. Ez meg picit azért zavarbaejtő, mert hát ÉN bezzeg mit tudok felmutatni? Ma lecsipkodtam a marcipánbetűket a szülinapi tortámról, és a vállamra ragasztva tetoválósat játszottam velük (apropó tetkó, voltam egy tetoválószalonban is, ahol a saját szememmel láttam, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik felvarratják magukra gótbetűvel hogy GABCSY és VIVIKE. Valószínű, hogy Superman is létezik valahol ezek szerint, meg a többi képregényhős.)
Nem tudom pontosan, miért, de valahogy harmincháromnak lenni nagyságrendekkel kúlabb, mint harminckettőnek vagy harmincnégynek, ez a jó része, a nem annyira jó meg az, hogy máma tökre nyominak érzem magam, és bizonyos okokból kifolyólag harmadnapos vagyok, ezért amikor a fiúm azt mondta, hogy születésnapom alkalmából elvisz valahová, és azt csinálunk, amit csak szeretnék, csak annyit nyögtem fáradtan, hogy rendeljünk egy pizzát lájtkólával, és nézzünk meg valamit dévédén, de aztán annyi erőm se volt, hogy filmet válasszak, és csak a végén sóhajtottam fel, hogy tekintettel a koromra úgyis csak egyetlen alkalomhoz illő film lett volna, mégpedig a Múmia.
Egyébként el ne higgyétek egy szavamat sem, én az a fajta vagyok, aki imádja a születésnapját, és uralkodóilag besöpri a jókívánságokat meg az ajándékokat, ráadásul idén még az is hozzájön, hogy valahányszor valaki azt mondja majd, hogy harminchárom, tutira rávágom, hogy nyald a seggem télen-nyáron. Szóval a világ végül is kerek, mint egy labda.
Itt következett volna
a nap dala, melyet szándékomban állt megírni arról, hogy LoLcat akarok lenni, nem pedig jeti, de sajnálatos módon megakadtam az első soroknál, és csak ugyanazt ismételgetem danolászva, teljesen kritikátlan módon:
LoLcat akarok lenni, nem pedig jeti,
Mert a Lolcat cuki, a jeti meg képzeletbeli.
LoLcat akarok lenni, nem pedig jeti,
LoLcat akarok lenni, nem pedig jeti.
(Trallalalla, trallalalla, LoLcat, LoLcat, LoLcat, LoLcat, LoLcat, LoLcat, LoLcat, LoLcat, LoLcat, trallalalla, trallalalla, LoLcat, LoLcat, LoLcat, LoLcat...)
Nem pedig jeti! Nem pedig jeti! Nem pedig JETIII!
Köszönöm a figyelmet.
Jeti a Bakonyban
Ki nem állhatom, hogy emberek nem válaszolnak levelekre. Udvariatlan és utálatos dolog, különösen, ha a levelezést eredetileg ők kezdték. Súlyosbító körülmény, ha a levelezés pont akkor marad abba, amikor egy találkozó időpontját kéne egyeztetni, és a másik fél akkor szívódik fel. Baszki, a jövőben tényleg büntetést fogok osztogatni az ilyesmiért. Öt fekete pont egy kisegyes, három kisegyes egy nagy egyes, ami az év végén lerontja az átlagodat, esetleg meg is buktatlak.
Mondjuk másfelől meg ki is akarna levelezni (vagy bármit) egy ilyen barátságtalan alakkal, mint én. Tényleg elvonulok az erdőbe inkább, és én leszek a banya a Bakonyban. Nem is, inkább a jeti a Bakonyban. Gyakorlatilag érzem, ahogy benövi az arcomat a szőr, és azt hiszem, hamarosan nem hagyja el többé emberi hang a torkomat.
Hoáááááárgröööööörrrr.
Közepesen gepárdszerű
Midicittá kipipálva, állatira büszke vagyok magamra, végül 38 perc 48 másodperc alatt futottam le a 6,2 km-t, ami végül is a középmezőny vagy mi, szóval mostantól közepesen gepárdszerű∗ vagyok. Vagyis hogy vagyunk, de Z. több mint három perccel gyorsabb, mint én, úgyhogy ő még gepárdszerűbb.
Mellesleg picsahideg is volt, süvöltő széllel, és mindaddig meg voltam győződve róla, hogy nem leszek formában, amíg be nem rongyoltam a célba, és meg nem láttam az eredményt, ami kábé három perccel jobb, mint az eddigi gyakorlóidejeim. Ja, és fotóm is van. Mutatom.
∗ (Háttérsztori: kisdobos koromban a Gepárd őrs tagja voltam, ebbe viszont az egyik sportos, jól futó és gonosz fiú osztálytársam nem akart belenyugodni, mondván, kurva lassú vagyok gepárdnak. Azzal védekeztem, hogy vannak sánta gepárdok is, és azok lassúak, de nyilvánvalóan életre szóló traumát szereztem be a hülye Gepárd Őrs miatt, amit csak most sikerült ellensúlyozni. Kabbe, Gepárd Őrs.)
Kínzó kérdés
Ha mindig problémát jelent, hogy helyesen értelmezzem a regisztrációkor robottávoltartó∗ begépelős izéket, akkor lehet, hogy én tényleg egy robot vagyok?
∗(Ezen a ponton a kanapén félálomban heverő fiúmhoz fordultam, mert ő azt is tudja, hogy hívják az ilyet, és azt mondta, hogy úgy hívják hogy captcha, de magyar neve nincs. Mondjuk ezeket minek is tudni egy robotnak.)
Kraft
Tizenhét évesen egyszer együtt tusoltam egy csapat német lánnyal, akiknek csak minden harmadik szavát értettem, annyira hadarva beszéltek, és akik mialatt én mint suta külföldi meghúztam magam az egyik zuhanyrózsa alatt, hangosan és nevetve azt énekelgették, hogy Ich will keine Schokolade, ich will lieber einen Mann. Azt mondjuk nem tudom, hogy ez most miért jutott eszembe, de abban az egész énekelgetésben ott a zuhanyzóban valahogy volt kraft.
Egyébként meg ülök itt a konyhában a verőfényben, a macska az ablakban napfürdőzik meg nézi a madártévét. Rettentően élvezem, hogy tavasz van. Ebben is van kraft. Más újság egyelőre nincs.